A „prikézsia” egy régi magyar kifejezés, amelyet főként a 19. században és korábban használtak. Jelentése baj, nyavalya, nyomorúság vagy szerencsétlenség. Gyakran panaszkodó vagy tréfás hangvételben fordult elő a népnyelvben.
Példa mondat:
„Már megint valami prikézsia ért engem!” – azaz „Már megint valami baj ért engem!”
Ma már ritkán használják, inkább archaikus vagy tájnyelvi szóként találkozhatsz vele.
A „prikézsia” szó egy archaikus magyar kifejezés, amelynek jelentése leginkább baj, nyavalya, betegség, szerencsétlenség vagy kellemetlenség. A szó eredete nem teljesen tisztázott, de valószínűleg szláv vagy német jövevényszó lehet, amelyet a magyar népnyelv átvett és sajátos jelentéstartalommal ruházott fel.
Jelentés és használat
A „prikézsia” többféle helyzetben is előfordulhatott:
- Egészségi állapotra vonatkozóan: Betegséget vagy rossz közérzetet jelenthetett.
- „Megint valami prikézsia gyötör.” – (Megint valamilyen nyavalya kínoz.)
- Szerencsétlenség, baj, balsors kifejezésére:
- „Az a prikézsia rám talált!” – (Az a baj engem ért utol!)
- Tréfás, panaszkodó vagy kesergő hangnemben:
- „Egész nap csak a prikézsiákkal kínlódok.” – (Egész nap csak a bajaimmal küszködök.)
Történeti és nyelvjárási vonatkozások
- A szó elsősorban a 19. századi és korábbi népnyelvben volt használatos.
- Több magyar író és költő is megőrizte műveiben, bár ma már inkább archaikus vagy tájnyelvi szóként találkozhatunk vele.
- Hasonló jelentésű szavak lehetnek a nyavalya, nyűg, betyárbaj, bajság.
Bár a „prikézsia” ma már nem része az aktív köznyelvnek, egyes tájegységeken vagy idősebb generációk beszédében még felbukkanhat.